Alapvetően napi szinten megtörténik mindez bárhol az országban..

Bár a törvényeink nem rosszak, alapvetően teljesen világosan megmondják a tutit, valahogy mégsem érik el az emberek nagyobb részét..

Az állattartás mint olyan, egyrészt nem kötelező, másrészt ha már bárki vállalja, felelősséggel tartozik irántuk.. Mármint ideális esetben.. Ebben az országban ez valahogy nem megy..

Kertes ház, kell a kutya, széria tartozék.. Aztán valahogy, mikor költözésre kerül a sor, olyan mintha a kutya a házhoz tartozna és nem az emberhez.. A települési önkormányzat kért segítséget ennek a családnak.. Itt is, csak úgy itt hagyták őket.. Már hónapok óta..

A szomszédok, az utcabeliek érdekes látták a magukra hagyott ÉLETET, és igyekeztek bedobálni neki élelmet.. A kölykök a lomos udvaron hagyott egykor szebb napokat látott autómaradvány alatt leltek "otthonra" és cseperedtek afféle vadtermőként..

Egyeztettünk a napokban többször is. Rendőrségi segítséget kértünk a helyszínre, az önkormányzat jelenlétével karöltve, hogy érdemben tudjunk lépni valamit. Végül sikerült a hatóságoknak a tulajdonossal egyeztetni, aki hozzájárult, hogy az ingatlanra bemehessünk.. (mivel az állatok nem voltak akut "életveszélyben".. más kérdés, hogy a szomszédoknak köszönhetően..)

A mama kutya, érthető módon krokodil módjára küzdött velünk, de rövid küzdelem után magunkévá tettük. A kicsik viszont nehezebb diónak bizonyultak.. Egy régi üzemkeptelen autó maradvány alatt meghúzódva meg se moccantak.. Kettő kicsit viszonylag gyorsan kiszabadítottunk. A harmadik babát több mint egy fél órás mindent is kipróbáltunk már mód ellenére sem sikerült kipecázni.. Aztán sokan több irányból minden létező eszközt felhasználva egyszer csak nyakon csíptük..

A kiscsalád újra együtt már normális körülmények között tölti az éjszakát.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•