Isten veled, Kislány!
Szomorú hajnal
A hajnal ma nem hoz jó reggelt,
körénk burkot ver a szürkület,
bánat ölel, meg a rémület,
csak annak fáj, aki még felkelt.
Ki átküzdött nehéz életén,
ezernyi alkotott, hű emlék,
gondosan lerakott, szép csempék,
már nem számít holmi vélemény.
Ő soha senkinek sem ártott,
ment, elindult a hívó szóra,
hisz kondult az utolsó óra,
legyen új otthonában áldott!
Egy úton mindig vannak rögök,
most majd simán halad a lélek,
búcsút int, nem kíséri vétek,
hagyott nyoma szívünkben örök.
Előzmények:
