Az elmúlt napjaink aktív munkával teltek, ami most sem ért véget.
Ahhoz, hogy 14 élet szabadulhasson nagyon sok egyeztetés, szervezés kell, ami háttérbe szorítja az online jelenlétet.
Szerdán 5 gyepmesteri telepről jöhetett ki összesen 14 élet. Korán keltünk, mert a térképen sok pontot érintve nagy cikkcakkot rajzoltunk, hogy mindenki beszállhasson. Baktalórántháza, Nyíregyházi gyepmesteri telep, Demecseri önkormányzati kennel, Nagycserkeszi önkormányzati kennel, Téglási gyepmesteri telep.Egyesével egyik sincs messze Nyíregyházától, de nekünk aznap mindenhova el kellet jutni.Hogy picit jobban megértsétek, messzebbről indítom.
Állatmentőkként teljesen "természetesen" az otthonainkban is vannak állatok. Akik ápolásra szorulnak, gyógyszereket szednek, labadozók egy-egy orvosi beavatkozást illetőleg. Ezeken a napokon még korábban kelünk, mint átlag, hogy mindenkit ellátva, viszonylag nyugodt szívvel indulhassunk útnak. Aztán átszámoljuk a beszállókat, felállítjuk a boxokat, bepakoljuk az autót, és ennyi év alatt már megtanultuk, hogy mindig kell hogy legyen nálunk plusz is, mert mindig történik valami. A legtöbb telepen sajnos nincs szakértő személyzet, csak egy rakás, adott pillanatban még nehezen kezelhető, sokszor nem túl barátságos kutya. Félnek, rettegnek, vagy teljesen elvadulva kerülnek be oda. Sosem tudjuk, hol mennyit kell időzzünk, csak azt hogy nekünk kell ott, adott körülmények között megfogni és biztonságosan bepakolni őket. Ezek a helyek nem menhelyek. A körülmények sokszor csak elégségesek.
Szerdán is volt nehany a 14 kutyából akik akkor és ott nem értik meg hogy "megmentődnek".. Folyamatos koncentrációt kíván tőlünk, ami nagyon fárasztó, mert minden alkalommal a fő cél hogy elkerüljük a sérüléseket, harapásokat, és mindenki épségben meg is érkezzen a fogadó helyére. Alapvetően ennyi km megtétele is nagyon leterhelő, de tudván hogy mögöttünk még 14 élet utazik, így még nagyobb felelősség is. Szerdán reggel 9 órától, délután fél ötig csak a begyűjtést végeztük, számoljátok ki hány órába telt, mire mindenhova eljutottunk, és mindenkit bepakoltunk.
Aztán végre elindultunk Budapest irányába, azokhoz a szervezetekhez, akik velünk párhuzamosan a helyek felszabadításán es előkeszítésén dolgoztak. Megannyi ember áldozta be a szabadidejét, és annyira leírhatatlan érzés, hogy bár estére érünk fel, mégis mosollyal az arcukon fogadnak minket, és hihetetlen pozitív energiák keringenek a levegőben, mikor egy egy helyen kiszállnak az utasaink. Eszkuláp Állatvédő Egyesület lányai mindig gondolnak ránk is, most is köszönjük a vegán pizzát, mert aznap akkor ettünk először. A Noé Állatotthon Alapítvány Zsoltija, aki türelmesen várta hogy megérkezzünk, mert hát kétszer húsz perccel csúsztunk meg az időben. És nem utolsó sorban Terink Budaörsi Állatmenhely, aki ilyenkor mindig, de mindig nagyon sokat vár ránk, de mindig mosolyog és mindig türelmes, pedig őt is várja am a családja. Ezek a nagy napok ilyen emberek nélkül sosem jöhetnének létre
Hajnalban értünk haza, az otthonainkba, ahol vártak minket az állataink, de bármilyen fárasztó is, megéri mert tudjuk hogy ennek a 14 életnek már aznaptól valami új kezdődött. Aztán másnap marad az autó es box takarítás, mert hát bizony van ott minden.. ami lenyomata az aznapnak..
Nem tudjuk elég sokszor elmondani, hogy a gyepmesteri telepek nem menhelyek! Az ott ülő kutyák sokszor nem alkalmasak arra, hogy onnan egyből családba kerüljenek, de kérünk mindenkit, hogy a már szervezeteknél élő, "kész" kutyákból keressetek társat, mert ezzel a felelős döntéssel egyszerre két életet mentettek meg! Az övét, és aki a helyére kerülhet, azét is. Bármilyen fárasztó, kimerítő, de ez az életünk, szeretjük és soha nem adjuk fel!
Aki támogatni tudja bármelyik szervezet munkáját, kérjük tegye meg, ha pedig minket, úgy
PCAS Állatmentő Egyesület
Tiszántúli takarékszövetkezet
68800099-11083030-00000000
PayPal petscare2000@gmail.com
Adószámunk:18805831-1-15
A szabaduló kutyákról több képet ezen a linken találhatsz.
