Naponta döntések százait hozzuk meg. Ilyen döntés az is, mikor tudnunk kell elengedni.

Az életre esküdtünk, annak méltóságára, tiszteletére.. Van egy vonal amit tudnunk kell nem átlépni.

Pinto. Alig élt.. Nem kívánt szaporulat.. A nemkívánatos dolgoktól az emberek egyszerűen csak úgy megszabadulnak.. Megszabadultak.. Kirakták csak úgy.. Út mellé..

Amikor megérkezett is beteg volt.. Tele eleven kelésekkel.. Levedző bőrrel.. Ideje sem volt meggyógyulni és már ott is volt a duplacsík a teszten.. Parvo. A legrohadtabb valami.. Néztem az összeroskadt testét.. Napok óta küzdött..

Ma reggel jött a hívás, hogy nagyon nincs jól.. És..

Annyi időt kértem csak míg beérek.. Hogy tudjam, hogy érezzem, hogy lássam ez az egyetlen helyes amit tehetek.. és hogy ne legyen egyedül.. Nem volt. Néztem az alig élő testét.. Aztán azt, ahogy az utolsót veri a kis szív.. Az utolsó már oly jól ismert sóhajt.. Kezeim közt halt meg.. Ő is. Mint oly sokan már..

Egyszer, anno mikor belevágtam ebbe, azt fogadtam, hogy mikor eljutok arra a pontra, hogy nem érint meg, ott hagyom abba.. Sokadik halál és pont annyira elfogadhatatlan.. Annyira övön aluli.. Vele szemben.. Neki megváltás volt.. Így sem könnyebb.

R. I. P.