2020. július 02. írta: PCAS

A szaporítás áldozatai

Vannak olyanok, akik szerint ez rendben van. Vannak olyanok, akik szerint ezzel felesleges foglalkozni.

Vannak olyanok, akik minden hatósági intézkedés után, amikor több kutya szabadul, beleállnak az állatvédőkbe, akikhez kutya került.

Nem állatvédő az, aki a szaporítók oldalán kardoskodik. Nem állatvédő az, aki a kutyák megmenekülésének öröme helyett hibákat keres a "miért nem itatták meg"-től a "minek gyűjt rá adományt"-on át a "ha nincs árnyék, minek fogadta őket, és a napernyőkérés is minek"-ig. Ezeknek az embereknek nem a kutyák a fontosak. Megkeseredett valójukat fröcsögik szét az internet adta lehetőségekkel élve.

A szaporítás biznisz. Az állatok egyetlen szaporítónál sincsenek jó helyen. Szűretlen, oltatlan, ismeretlen származású egyedek pároztatása kvázi állatkísérlet, nettó állatkínzás. A külföldre tömegben "eladás" gazdasági bűncselekmény. Az egész állatkínzás, sokszor megspékelve okirat hamisítással is. Mégis még mindig relatíve kevés telep bukik le. Pedig biztosan sokan és sokat látnak, hallanak...

Mi örülünk, hogy ez a csapat kutya megmenekülhetett a munkában résztvevő 11 szervezetnek és az eljárást lefolytató hatóságoknak hála. A károgók meg nem tettek most sem semmit, csak ártani próbálnak. Ahogy mindig. Köszönjük ha segítettek, mert nem adjuk fel. Értük dolgozunk nap mint nap. Szaporító telepek, gyepmesteri telepek mindegy is. Mindenhol rengeteg állat szenved hozzájuk nem méltó körülmények között.