Hosszú ideig éheztek testvérével egy elhagyott házba bezárva.
Mire bejutottunk értük már csont és bőr volt csak mind a két kölyök. Vadak voltak, rettegtek, haraptak. Védték a kis életüket a még cseppnyi megmaradt erejükből. A gondozásunkban szépen kikerekedtek, megtanulták mi az a szeretet. Mára már mindkettőjük szerető családban él.
NEMET MONDUNK A GYILKOLÁSRA!
