A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...
Történt ma, hogy Tiszalök településen egy fiatalember látott két csontsovány kutyát kikötve egy fához.
Kitett egy posztot, amire ugrott a fél ország.
Kértük, hogy vegye le a posztot, intézzük, segítünk. Azt is elmondtuk, miért fontos, hogy ne legyen kint a poszt, számtalan esetből okulva, amikor a kutyákat már rég eltüntették, mire a segítség megérkezett. Ezek a posztok addig hasznosak, amíg felfigyel rájuk egy szervezet, és nagyon maximum addig. Onnantól a poszt ártalmas. Levette.
Útnak indítottuk egy közelben lakó önkéntesünket, Csillát, hogy nézze már meg, lakik-e ott valaki, vagy mi a helyzet. Csilla kiment, beszélt a tulajdonossal, aki meglehetősen illuminált állapotban volt, ő közölte, hogy innen kutyát biztos nem fog elvinni senki.
Miután az összes külső kennelünk fullon van, mindössze pár elfekvő, súlyos állapotú kutyának van hely belső karanténban, kértük a PCAS segítségét a barna kutya elhelyezésében, mi bevállaltuk a rosszabb állapotú fehéret. A PCAS lányok azonnal igent mondtak, innentől elkezdődött az ámokfutás a kutyák életéért. Menet közben folyamatosan forródróton voltunk a tiszalöki/tiszavasvári rendőrökkel, akik biztosítottak minket a támogatásukról.
Mi is elindultunk, és Betty is a PCAS részéről, Tiszalök határában találkoztunk.
A semmi közepén kötöttünk ki. Sötétben, szakadó esőben, egy romatelep legsötétebb bugyrában. A 3 állatvédő és a háttérben még sokan folyamatosan kontaktban voltunk, a tűzvonalban lévő csajok arról számoltak be, hogy nincs kutya, nem találnak semmit. Nem adták fel. Közben kikerült egy újabb poszt, miszerint senki nem tesz semmit, senki nem segít, pedig már a helyszínen voltunk. Ismét kértük a posztolót, hogy vegye le a posztot, mert ezzel csak árt.
A gazda, mint kiderült, a korábbi poszt és az önkéntesünk felbukkanása miatt szélnek eresztette a fehér, rossz állapotú kutyát, a barnát átkötötte máshova.
A mi lányaink befogták a szélnek eresztett fehéret, Betty pedig nagyon szépen, kedvesen elmondta az úriembernek, hogy milyen következményei lesznek, ha ez az állapot így marad. A másodperc tört része alatt, vállat vonogatva közölte, hogy “vigyék a francba”. A további félreértések elkerülése végett: a gazda nem volt megfenyegetve, nem volt terrorizálva, csupán jelezve volt neki, hogy ha nem mond le, hatósághoz fordulunk. Tudta nagyon jól, hogy állatkínzás gyanúja miatt bizony felelősségre vonható.
A két kutya immáron biztonságban van, a barna a PCAS gondozásába került, a fehér pedig hozzánk.
Isten hozott benneteket, gyerekek
Kértük, hogy vegye le a posztot, intézzük, segítünk. Azt is elmondtuk, miért fontos, hogy ne legyen kint a poszt, számtalan esetből okulva, amikor a kutyákat már rég eltüntették, mire a segítség megérkezett. Ezek a posztok addig hasznosak, amíg felfigyel rájuk egy szervezet, és nagyon maximum addig. Onnantól a poszt ártalmas. Levette.
Útnak indítottuk egy közelben lakó önkéntesünket, Csillát, hogy nézze már meg, lakik-e ott valaki, vagy mi a helyzet. Csilla kiment, beszélt a tulajdonossal, aki meglehetősen illuminált állapotban volt, ő közölte, hogy innen kutyát biztos nem fog elvinni senki.
Miután az összes külső kennelünk fullon van, mindössze pár elfekvő, súlyos állapotú kutyának van hely belső karanténban, kértük a PCAS segítségét a barna kutya elhelyezésében, mi bevállaltuk a rosszabb állapotú fehéret. A PCAS lányok azonnal igent mondtak, innentől elkezdődött az ámokfutás a kutyák életéért. Menet közben folyamatosan forródróton voltunk a tiszalöki/tiszavasvári rendőrökkel, akik biztosítottak minket a támogatásukról.
Mi is elindultunk, és Betty is a PCAS részéről, Tiszalök határában találkoztunk.
A semmi közepén kötöttünk ki. Sötétben, szakadó esőben, egy romatelep legsötétebb bugyrában. A 3 állatvédő és a háttérben még sokan folyamatosan kontaktban voltunk, a tűzvonalban lévő csajok arról számoltak be, hogy nincs kutya, nem találnak semmit. Nem adták fel. Közben kikerült egy újabb poszt, miszerint senki nem tesz semmit, senki nem segít, pedig már a helyszínen voltunk. Ismét kértük a posztolót, hogy vegye le a posztot, mert ezzel csak árt.
A gazda, mint kiderült, a korábbi poszt és az önkéntesünk felbukkanása miatt szélnek eresztette a fehér, rossz állapotú kutyát, a barnát átkötötte máshova.
A mi lányaink befogták a szélnek eresztett fehéret, Betty pedig nagyon szépen, kedvesen elmondta az úriembernek, hogy milyen következményei lesznek, ha ez az állapot így marad. A másodperc tört része alatt, vállat vonogatva közölte, hogy “vigyék a francba”. A további félreértések elkerülése végett: a gazda nem volt megfenyegetve, nem volt terrorizálva, csupán jelezve volt neki, hogy ha nem mond le, hatósághoz fordulunk. Tudta nagyon jól, hogy állatkínzás gyanúja miatt bizony felelősségre vonható.
A két kutya immáron biztonságban van, a barna a PCAS gondozásába került, a fehér pedig hozzánk.
Isten hozott benneteket, gyerekek
Most már nem lesz semmi baj.
--- Állatbarát Alapítvány posztja
