Egy kidobott, öreg, német juhász
2020. május 25. írta: PCAS

Egy kidobott, öreg, német juhász

w3.pngEbben az országban olyan természetes, hogy ami nem kell azt kidobjuk. Legyen az használati tárgy, ruha, cipő vagy egy kiöregedett, beteg kutya.

Ebben az országban, az itt lakó emeberek nagy százalékában pedig azt rühellem, hogy a társadalmi szinten elvárható minimumot sem képesek hozni.. Ez a megoldás? Nem kell, hát kuka..A mai világban az a csodaszám ha valaki mégsem így viselkedik és egy ilyen teljesen véletlenül megtalált élet mellett nem tud közömbösen elmenni.
Van egy fiú aki tegnap felfedezte, aztán megpróbált segíteni neki. Van egy nyugdíjas állatorvos, aki még mindig tettre kész és igyekezett segíteni. Helyszínre ment és ellátásba részesítette, közben pedig szólt nekünk hogy helyzet van. Köszönjük nekik. Mi pedig abbahagytuk az amúgy sem tipikus vasárnapi teendőket (nem, még nem ebédeltünk, csak szart takarítottunk és az állatainkat rendeztük) de abbahagytuk és autóba ültünk.

Történt nem oly sokkal ezelőtt.. Szakoly és Nyírgelse között valahol egy gazdasági út mentén a környező erdő szélén. Egy kiszolgált elhagyott 10+ életkorú bácsi. Aki mikor megközelítettük csak összepisilte magát.. Biztos jó emberek vették eddig körbe. Teste bűzlik a fülfertőződött bőrbetegségétől.. A füleit az évek alatt megették az istállólegyek.. Erőtlenül feküdt ott ahol kitették egy szelet kenyér kíséretében.. Nemes lélekre vall egy kiszolgált társat ilyen módon halálra ítélni.. Ha nem a halmozott bajaiba, akkor meghalhat babéziásan, vagy ha nem lett volna ekkora "malaca" akkor éhen is halhat. Jó választék nem? Ezek azok a halál nemek amik az ilyen magára hagyott életek számára borítékolhatóak.

Nézzetek a szemeibe. Mi mindannyiszor ezt tesszük. Nap mint nap. Sokan kérdezik hogy bírjuk. Hogy? Hát így. Az emberekbe már rég elvesztettem a hitemet. De értük mindannyiszor megteszünk bármit erőn felül. Az elmúlt időszakban iszonyatosan megfáradtam. Megfáradtunk. Próbálunk életbe maradni szervezeti szinten, hogy tudjunk esélyt adni az ilyen kidobott lelkeknek. Mimdegy hogy gyepmesteri telepre vagy egy erdő szélére hajítják őket. Egy dologért teszik, hogy ne ők nézzék végig a halálukat. Mert gyenge lelketlen szarok. Társállat? Van baj a fejekben még inkább a szívekben.. De leginkább ebben az országban.

Ha valaki megismerné szívesen fogadjuk üzenetben hogy ki a kedves "tulajdonos"..

Ő pedig ma beszállt és lett egy új kutyánk. Ma is. Tudjuk így lesz ez holnap is. De azt majd holnap megírom.

Ezt a posztot aláírom, mert személyes véleményem nem tudom most az egyszer nem idetenni.

Ha valaki segíteni tud nekünk anyagilag szívből köszönjük, mert belefulladunk a tartozásokba.

PCAS Állatmentő Egyesület
Tiszántúli takarékszövetkezet
68800099-11083030-00000000
PayPal petscare2000@gmail.com

pcas.hu

 

PCAS Ági

A bejegyzés trackback címe:

https://pcas.blog.hu/api/trackback/id/tr1215715834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása