Sorsukra hagyva
2020. június 15. írta: PCAS

Sorsukra hagyva

48_1.jpgA legkegyetlenebb dolog, amit az ember állattal szemben elkövet. Nap, mint nap..

A tegnapi napunk igazából tegnap előtt kezdődött..

Egy kedves vasmegyeri család kért segítséget egy pici babakutyának, akit Vasmegyer és Nyirbogdány között találtak az út mellett a híd lábánál.. Így került hozzánk aznap este Ebony.

11_2.jpg

Aztán a helyszínre érve, sötétben szembesültünk azzal, hogy bizony vannak ott többen is. Összesen 5 kutya és 1 cica. Így együtt. Magukra hagyva.

Mindkét településtől kellően távol. Fél úton. Ami biztos, hogy nem maguktól cuccoltak oda.. így együtt... A cica a csapat részét képezte. A kutyák pedig a velük történtek miatt összezavarodva a félelemtől csapatban kitámadva a híd alól igyekeztek védeni magukat. De sötétben, vadregényes terepen esélytelen volt kezdeni bármit is, kergetni pedig nem érdemes őket. Pénteken így el is dőlt, hogy szombaton mit is csinálunk..

Tegnap (szombat) reggel a helyi rendőrség járőreivel is beszéltünk, akik akkor már a helyszínen próbálkoztak nekik megoldást találni, mivel a bicikliseket ugatták.. kértük, hogy ne kergessék őket, igyekszünk minél hamarabb lehetőleg felkészülten kiérkezni, aztán meglátjuk..

Nos a terepnek sötétben sem örültünk, világosban pedig szembesültünk a valódiságával.. Patak, töltés, híd, úttest, forgalom, erdős, gazos terület, menekülési lehetőségek millió tárháza.. 3 kutya és a cica a híd lábánál, az alá behúzódva tanyáztak, 1 kutya pedig meglátván minket menekülőre fogta és onnantól távolról szemlélte az eseményeket.. Sejtettük, hogy nem fogunk gyorsan végezni.

38.jpg

Ilyenkor a korábbi tapasztalatokra építve gyakorlatilag improvizálunk. Tudtuk, hogy az élvefogó csapdával nem nyithatunk, mert túl nagy csattanással csapódik le, amitől a többiek, többé meg se fogják közelíteni azt, nemhogy bemenni. Vittünk minden finomságot. Aztán felállítottuk az első ketrecet, a végébe finomságokkal, az ajtóra rögzített rögtönzött behúzóval, egyikünk a híd tetejéről várta hogyha besétál valamelyikük akkor behúzza az ajtót, a másikunk pedig figyelte mikor történik meg. Működött. A híd alatt lévők egymás után sétáltak be a rögtönzött csapdákba. Aztán cicácska következett, aki egy yogi nyugalmával nézte a történéseket.

A végére maradt menekülő pedig feladta a leckét. Neki tartogattuk az élvefogó csapdát. A következő órákban számtalan módon, formában megpróbáltuk, de vhogy amikor majdnem sikerült, jött vki, történt vmi ami ismét menekülésre késztette szerencsétlent. Tegnap ott kellett hagynunk. Azóta is kint van, várjuk hogy besétáljon. De csak a környéken kóvájog.. Várjuk hogy erősebb legyen az éhsége, mint a félelme..

Sosem fogjuk megérteni mi visz rá bárkit erre, hogy így szabaduljon meg az állataitól.. Azt azért jelezzük, hogy az állatelhagyás állatkínzásnak minősül. Senki ne gondolja, hogy ők tudnak gondoskodni magukról. Nem tudnak. Hogy is tudnának. Kétségbe tudnak esni, rettegni tudnak, összezavarodnak, betegek lesznek, elüti őket az autó és végül mindannyian meghalnak. Így vagy úgy..

A legkegyetlenebb dolog amit ember állattal szemben elkövet. Nap mint nap.

Akik már nálunk vannak biztonságban vannak. Tele kullanccsal, kiéhezve. Bízunk benne, hogy utolsó társukat is sikerül befognunk, mielőtt belehalna.

Aki szeretne segíteni, megköszönjük, mert erre nem voltunk felkészülve.
PCAS Állatmentő Egyesület
Tiszántúli takarékszövetkezet
68800099-11083030-00000000
PayPal petscare2000@gmail.com

pcas.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://pcas.blog.hu/api/trackback/id/tr215811224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2020.06.21. 09:52:34

Kitartást kívánok Nektek!