Utolsó tánc......
2017. augusztus 14. írta: PCAS

Utolsó tánc......

dsc_6734.JPG
Utolsó tánc.....

szemek, dobogó szívek, egyéni sorsok, életek…. bánat, reménytelen várakozás, halál.
Megyek , mert mennem kell. Nem kényszer, a szívem mondja. Belenézek szempárokba, akik lehet hogy engem látnak utoljára…..

Gyűlölöm. Gyűlölöm a társadalmat. Gyűlölöm, akik meg tehetnék, de nem teszik, gyűlölöm akik nem tehetnék meg és meg teszik. Csalódtam. Cserben hagyott többször a hazám…. Emberként egy embertelen helyen kell élnem.

7 éve küzdök sintértelepeken az életekért, …. mert joguk van élni vagy szeretetben meghalni! Valaki valamikor azt akarta, hogy megszülessenek, valaki valamikor nem akadályozta meg, valaki valamikor nem tett semmit, valaki valamikor megtett mindent azért, hogy megszabaduljon az általa kreált vagy vállalt tehertől…………. valaki valamikor az én vállamra tette ezt a terhet, mert bizony nem tudok elmenni mellette, mert bizony nem tudom elfogadni a jogtalan halál tényét, mert bizony az, amit más leszar nekem a keresztemmé válik, én cipelem tovább……….. gyűjtöm a lelkek utolsó sóhaját, simogatom utolsóként őket, cipelem a millió értelmetlen halál terhét és tudom, hogy már soha nem tudom letenni...........

sivatag….. kopár barbár kiszáradt korhadék . Itt élek….. így , mert nem tudom nem meglátni, nem tudom nem meghallani, nem tudom nem megtenni.
Tudjátok milyen az mikor bárhova mész már mindenhol csak rossz emlékek jönnek elő arról a helyről? Kit hol vertek agyon , hol bántalmaztak, ütöttek el, hol kit szedtél össze, kapartál ki csatornából, kivel meddig haldokoltál együtt, hol temetted el……………

Igen, ezek az én harcaim, senkit nem érdekel, én vállaltam. DE azok bűne, akik miatt nekünk bele kell döglenünk!
Sintértelepek, halálszag, reménytelen séta a halálsoron. Nem tudod kit találsz még ott legközelebb.
Jelenleg ketten csak itt a keleti pusztulatban nagyjából 80 halálsorosnak várjuk a csodát. Azt a csodát mikor te már nem úgy lépsz be, hogy kiüríted a halálsorokat, mert elfogytál… hanem úgy mész, hogy bár már segíteni nem tudsz de még utoljára bele nézel a szemükbe és azt hazudod nekik, hogy visszajössz értük is és segíteni fogsz….. de tudod, hogy ez volt az utolsó pillantás, az utolsó simogatás, az utolsó fotó… mert nincs segítség. Nem tudod már elhozni, nincs hova tenni, így csak mész és fotózol rendületlenül és megörökíted az utókornak, nem adod fel a reményt, hogy valaki beléjük is beléjük szeret… bár az idő ellened dolgozik. Nincs idő, lassan elvész a remény és maradnak a fotók…….. a memento.

Elmennek. Elmennek talán egy szebb és jobb világba, ahol az ő lelkük is számít valamit. 2-3 éves gyereknek felelnek meg.... várják némán a halált, mert ők nem tudják elmondani, hogy segíts , mert én is szeretnék még élni!!! Nekik csak a szemük beszél... kitörölhetetlenül..

Mondd te kit hagynál meghalni? Kit választanál? Kit hagynál ott? ….. mert én senkinek nem tudom azt mondani , neked meg kell halnod, mert öreg vagy , vagy fekete, vagy túl nagy … sajnálom.
Jelenleg 80 halálsoros terhe nyomja a vállam és nem tudom elfogadni, hogy azért kell meghalniuk, mert nem kellenek senkinek. Mindenki tele van, akik örökbe akarnak fogadni nagyjából elfogytak…….. csak ők nem fogynak el , a szerencsétlen , újratermelődő halálraítéltek, akik már megszületésükkor az utolsó táncukat járják…………………..

https://www.youtube.com/watch?v=hyF4SZReF8o

A bejegyzés trackback címe:

https://pcas.blog.hu/api/trackback/id/tr6812749116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.