Mondd te mit tennél, ha utolsó perceidet élnéd? Mondd mit tennél másképp? Mit bánnál meg? Mit szeretnél még bepótolni, elérni, megváltoztatni? Miből szenvedtél hiányt? Mid volt miből bőven volt, de nem adtál?
Egy kincsünk van! A szeretet és együttérzés!
Vajon miért nem osztjuk bőkezűen? Miért fukarkodunk vele? Attól félünk talán, hogy elfogy?
Még is vajon miért várunk legtöbben empátiát, együtt érző jelenlétet, segítő szavakat a kiszolgáltatott helyzetekben vagy a búcsú óráiban, ha mi magunk is közönyösen sétáltunk el magányos földlakók mellett egész életünkben?
Vajon miért várunk el olyat, melyre mi magunk is képtelenek voltunk? Vajon a mi életünk mennyivel ér többet vagy kevesebbet másénál? Vajon ha mi mindig megkülönböztetünk velünk miért ne tehetnék meg majd?
Magány, kiszolgáltatottság, fájdalom, élni akarás, remény, elesettség, beletörődés, megsemmisülés.
..... vajon melletted lesz majd valaki, ha eljön az idő???
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
(...)
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Juhász Gyula
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.945786925465263.1073742241.142881845755779&type=3
